Márton-nap

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A legenda szerint Szent Márton szerénységében egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul "avis Martis" (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel "Márton madara".

Szent Mártont már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa.

Az általunk ismert fehér tollú házi libákat 4000 évvel ezelőtt az akkori Babilóniában házasították, a nyári lúdból. Értékes madárnak tartották, hiszen húsán és máján kívül a tollát is felhasználták. Különösen a lányos házaknál volt nagy szerepe a libatollnak, a kelengyét gazdagította.
A libák megbecsülését az is mutatta, hogy XII. - XIII. században egyházi tizedként is elfogadták a libákat.

Akkoriban Márton napja azzal volt kapcsolatba hozható, hogy ez a nap jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka.

A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

E napon kóstolták meg az újbort és vágták le először a tömött libákat.

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.

Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a "püspökfalat" kifejezés.

A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Másik megfogalmazásban: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."

A hagyományőrzés jegyében sok helyen ma is táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat a libából készült étek és az újbor. Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis akármilyen is az idő és a szüret, az újbornak mindig el kell készülnie november 11-re. Tudják ezt jól a borászok, hiszen az újbor megkóstolása nem az évjárat értékelését jelenti, hanem a bor szeretetét fejezi ki. Az újbor üde, friss, többségében illatos, olyan, ami átmelengeti a szívet, lelket. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.

A népi hagyományokhoz úgy tartották, a minél több evéssel-ivással egyre több erőt és egészséget töltünk magukba. Ha tehát a jövő évet egészségben akarjuk tölteni, ne feledkezzünk meg borral koccintani!

"Nem is én lennék ha nem tárnék elétek egy másik szemszöget is, mégpedig a Köln-ben tanultakat.."

November 11. Szent-Martin nap nagy ünnep Németországban régi hagyományokkal, lámpás vonulásokkal.

- Szent-Martin a Kölni Domnál -

"Ich geh' mit meiner Laterne ..."

A kölni dómban és a plébániákon természetesen elmesélik, sőt eljátsszák Márton történetét. Márton mindenekelőtt római tiszt volt. Ezután úgy segített egy koldusnak, hogy fogta a saját kabátját, és megosztotta vele. Abban az időben a kabát Martin tiszti méltóságának jele volt. Ezért csinált egy kicsit bolondot magából azzal, hogy megosztotta a fél kabátját. A többiek biztosan kinevették volna, de Mártonnak fontos volt, hogy valóban adjon valamit a koldusnak.

A koldus ekkor álmában megjelent Mártonnak. És ez a koldus maga Jézus Krisztus volt, aki akkor Márton kabátját vitte. Jézus ezt mondta:

"Amit a legkisebbekkel tesztek, testvéreimmel és nővéreimmel, velem tettétek meg".

Későbbi életében Martin félretette a kardját. Tisztből szerzetes lett, sőt később a nép püspökké választotta, Tour püspökévé, és nagyon népszerű püspök volt.

A túriak annyira örültek, hogy Márton egy libaólban bújt el, melyek gágogásukkal elárulták őt. Ezért van az, hogy a mai napig Szent Márton-nap környékén az éttermekben rájuk emlékezünk. A Márton-lúd erre az "árulásra" emlékeztet.

És persze ott vannak a lampionos felvonulások, a színes lampionokkal tarkított utcai felvonulások. Ez emlékeztet a tour-iak örömére, akik talán énekeltek és örvendeztek is, amikor Mártont a kolostorban lévő rejtekhelyéről a városukba vezették.

A Szent Márton-nap másik különlegessége a Wäckmänner sütik. Ezeket a körmenet után osztják ki. A síp teszi még különlegessé.

A Wäckmänner sütik szintén Szent Márton szimbóluma. Az utolsó istentisztelet után minden gyermek kap belőle. Erről egy karneváli társaság, az Altstädter gondoskodik, amely szoros kapcsolatban áll a kölni dómmal. A sütiket is ők adományozzák, és minden gyermeknek jut belőle.

Egy mondóka:

St. Martin war ein guter Mann

Und ritt auf seinem Pferd heran.

Da stand er nun am großen Tor

Und sah den Bettler, der so fror.

Mit dem Schwert teilte er seinen Mantel entzwei

Und gab dem Bettler einen Teil.

Ihm zu Ehren tragen wir das Laternenlicht,

So vergessen wir den heiligen Martin nicht!

Szent Márton jó ember volt

És lovagolt a lován.

Mikor megállt a nagy kapuban

Meglátott egy koldust, aki nagyon fázott.

Kardjával kettévágta köpenyét

És a koldusnak adta az egyik felét.

Tiszteletére hordozzuk a lámpás fényét,

Így nem feledjük el Szent Márton emlékét!

Tanuló vagyok de Hódítani akarok

Artúr király a Hencegő

#SzeretlekMagyarország #aKönyvbőlKimaradt #Olvass

#GastroKnights #GastroShare #GastroBooks

GastroCamelot Trilogy